A történet az amerikai kontinens északi részén kezdődik, ahol a XX. század második felében egy új vállalkozás virágzott és ez nem volt más, mint a használtruha gyűjtés. Az anyagi jólét főleg a nagy városokban olyan mértékű lett, hogy az emberek sűrűbben kezdtek megválni a ruháiktól, és a régieket vagy meguntakat pedig kidobták.
A ruhagyűjtő cégek már nem tudták belföldön értékesíteni a begyűjtött teljes mennyiséget, ezért külföldön kezdtek piacot keresni a használt ruháknak. Az afrikai kontinens nyílt meg először a piacnak. Hatalmas mennyiségek kerültek át a fekete kontinensre. Majd a kelet-európai piac, ahol a vastagabb téli ruházatot lehetett jól értékesíteni. Az új és új célországok időjárási viszonyai, kulturális és vallási szokásaik szerint új és új igényeket támasztottak válogató üzemek elé. Ennek a folyamatnak az eredményeként alakult ki az a több mint 200 szortírozási osztály, amelyre ma már egy szortírozó válogatja a ruhákat egy ilyen komoly üzemben.
A ruha útja:
Mivel a legfontosabb a profit ezért a begyűjtött ruhák krém és extra minőségét a válogató üzemek tulajdonosai először a helyi saját tulajdonú bolthálózatukban próbálják értékesíteni a szegényebb lakosság felé. Azokat a ruhákat, amelyek nem kelnek el egy szezon alatt azokat visszaküldik a válogató üzembe, ahol ezekkel a ruhákkal (krém és extra minőség!) javítják a szortírokat, amelyek alapvetően első osztályú termékeket tartalmaznak. Mivel a tengerentúli vevők többfajta terméket is vásárolnának egy-egy alkalommal ezért alakult ki az, hogy egy-egy bála csak 45 kilógrammos. Ez még egy olyan mennyiség, amelyet egy kiskereskedő megvásárol. Sajnos a távolságok miatt ezek a 45 kilógrammos bálák a szállítási költségek csökkentése miatt préselve lettek/vannak, amely miatt a megvásárlás után egy komoly feldolgozási műveleten kell, hogy átmenjenek mielőtt értékesítésre kerülnének. Többek között ez a procedúra az, ami miatt a magyar kereskedők 90 %-a ma már nem vásárolja a préselt bálákat.
A magyar történet:
Hazánkban a 1990-es évek elején jelent meg az első ilyen bolt Debrecenben, majd nem sokkal később Budapesten. Az árukészlet Kanadából származott egy ottani válogató üzemből, akinek a vezetője már a vállalkozás bezárásán gondolkodott, amikor egy magyar fiatalember tévedt a válogató üzemébe és a rövid beszélgetésük eredménye az lett, hogy a következő évben megnyílt egy értékesítő telephely Marosvásárhelyen és egy Debrecenben. Majd a sikeren felbuzdulva egy budapesti hölgy is belevágott az értékesítésbe és saját költségen elindította a 45 kilógrammos kanadai bálák értékesítését. A kanadai üzem megmenekült. Szakított azzal, hogy várja, amíg egy vevő belép az ajtón és vásárol egy kamionnyi bálázott ruhát. E helyett Ő maga nyitott lerakatokat szerte a világban és onnan látja el a helyi vállalkozásokat a kanadai és most már amerikai begyűjtött használtruhákkal.
A préselt bálás ruha története tehát Magyarországon 1990 környékén kezdődött. A boltosok hamar megszerették, mert olyan alacsony áron lehetett a ruhákat megvásárolni, hogy az angol és nyugat európai ruhákhoz képest kétszer akkora haszon volt rajtuk. Mivel a 90’-es években a magyar lakosság jövedelme átlagosan elég alacsony volt (családonként a 4-500 dollárt sem érte el) ezért a teljes bálát el tudta adni a kereskedő a boltjában. A változás 2000 után történt, amikor is a bérek emelkedésével és a plázák terjedésével a lakosság egyre nagyobb része tudta megfizetni az új ruhák árát. Akik pedig eddig az első osztályt vették, azok most már a turikban csak az extrát és a krémet keresték. Mivel a legtöbb 45 kilós préselt bála tatalmilag több első osztályt tartalmaz, ezért a bálák egyre kisebb részét tudták a kiskereskedők értékesíteni így problémássá vált a termék és a kecsegtető nagy nyereség is eltűnt a nyugat-európai ruhával szemben. Ennek a folyamatnak az eredményeként zárt be 2012-ben a budapesti lerakat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.